Meddőség

Az elmúlt két évtizedben egyre több házaspár fordul orvosához azzal a problémával, hogy többévi szexuális élet után sem lett még gyermekük. Az érintett házaspárok (élettársak) száma rohamosan nő az utóbbi években.

Minden meddőségben szenvedő pár egyetlen vágya, hogy az élet egyik legnagyobb ajándékában, a közös gyermekáldásban részesüljön a lehető legegyszerűbb, de egyben leghatékonyabb módon.

Az érintett házaspárok ezt a beteljesületlen vágyat talán évekig hordozzák magukban, és reménytelenségük hónapról-hónapra fokozódik. Tudni szeretnék a meddőség okát és a lehetséges kezelési eljárásokat.

Nagyon fontos, hogy hatékony felvilágosítási munkával, megfelelő szakemberekkel kezeljük ezeket az embereket. Mind diagnosztikus, mind terápiás vonatkozásban új ismeretanyag halmozódott fel, amelynek gyakorlati alkalmazása napjainkban már realitás.

Mai ismereteink szerint a meddőség bizonyos százalékban gyógyítható és az IVF ( in vitro fertilisáció ) programon belül a meddőséget kezelhetjük és ez a kezelés egyik módja.

És van remény. 1978-ban megszületett az első, szervezeten kívüli megtermékenyítés útján fogant gyermek, az első “lombik bébi”. Azóta közzel 150000 gyermek született az IVF ( in vitro fertilisáció ) módszereivel.

A nemi szervek anatómiája

Női nemi szervek

Elhelyezkedésük alapján belső és külső női nemi szerveket különítünk el.

1. Belső női nemi szervek

A belső női nemi szervekhez tartozik a petefészek, a petevezeték, a méh és a hüvely.

Petefészek

A petefészek (ovarium) mandula alakú és nagyságú páros szerv, amely a kis- és nagymedence határán, a közös csípőverőér oszlási szögében, a széles méhszalag hátsó lemezéhez rögzítve helyezkedik el. Felszínét hashártya nem borítja. Feladatta kettős: a megtermékenyítésre alkalmas érett petesejt szolgáltatása, a méhnyálkahártya menstruációt követő felépülését és a beágyazódáshoz szükséges átalakulását elősegítő hormonok termelése. Ciklusos működését az agyfüggelékmirigy (hipofisis) irányítja.

Petevezeték

A petevezeték (tuba uterina) ceruza vastagságú, nyálkahártyával bélelt, izmos falú, szűk lumenű cső, mely a méh két oldalán helyezkedik el. Oldalsó vége tölcsérszerűen kiszélesedve szabadon nyílik a petefészek közelében a hasüregbe. A nyílás szélén kesztyűujjszerű nyúlványok, fimbrák találhatók. A petevezeték másik vége a méh üregébe nyílik. A tüszőrepedés során a fimbrák átölelik a petefészket, így biztosítják a petesejt helyes irányú vándorlását.

Méh

A méh (uterus) megközelítőleg körte alakú és nagyságú, 7-8 cm hosszúságú, páratlan szerv, amely a kismedencében, a hólyag és a végbél között helyezkedik el. Felső kiszélesedő része a méhfenék (fundus uteri), középső része a méhtest (corpus uteri), alsó, elkeskenyedő része a méhnyak (collum uteri vagy cervix uteri). A méh belsejében Üreg található (cavum uteri), mely elkeskenyedve a méhnyakban folytatódik, ez a nyakcsatorna (canalis cervicis). A nyakcsatornának a méh ürege felé eső vége a belső méhszáj, a külső vége a külső méhszáj. A méh fala három rétegből áll. Belülről kifelé haladva: nyálkahártya (endometrium), izomréteg (myometrium), külső réteg (perimetrium).

Hüvely

A hüvely (vagina) 8-10 cm hosszúságú, izmos falu, jellegzetesen redőzött felszínű üreges szerv, mely felső végével a méhnyak közepéhez rögzül. A hüvely belső felszínét nyálkahártya béleli, falát elsősorban kötőszövet és simaizom alkotja. A gazdagon erezett fal sok érzőideg-végkészüléket is tartalmazz. A hüvelybemenet közelében nyálkahártyából álló redő, a szűzhártya (hymen) található.

2. Külső női nemi szervek

A külső női nemi szervekhez a nagyajak, a kisajak és a csikló tartozik.

Nagyajak

A két nagyajak (labium majus) a szeméremrés két oldalán helyezkedik el, állományát főleg zsírszövet alkotja. A két nagyajak előrefelé kiszélesedve beleolvad a szeméremdombba. A szeméremdombot és a nagyajkakat a pubertáskortól kezdődően fanszőrzet borítja.

Kisajak

A kisajkak (labium minus) a nagyajkak belső oldalán találhatók, a szeméremrést közvetlenül határolják, fanszőrzet nem borítja őket.

Csikló

A két kisajak elülső találkozási pontjánál található a csikló (clitoris). Állományát tágult sinusokból álló barlangos test alkotja, sok érzőideg-végkészüléket is tartalmaz.

Férfi nemi szervek

Belső férfi nemi szervek

A belső férfi nemi szervek közé tartozik a here, a mellékhere, az ondóvezeték, az ondózsinór, az ondóhólyag és a dülmirigy.

Here

A here (testis) galambtojás alakú és nagyságú páros szerv, amely a magzati élet 7. hónapjától a herezacskóban helyezkedik el. A herét vastag kötőszövetes tok veszi körül, ez alatt található a here állománya, melyet felcsavarodott herecsatornák alkotnak. A herecsatornákat borító hámot csírahámnak nevezik, mivel a pubertáskortól kezdődően ebben képződnek a hímivarsejtek. Az ősivarsejtek az agyalapi mirigy gonadotrop hormonjainak hatására többszörös osztódáson, majd érési folyamaton mennek át, aminek során folyamatos hímivarsejt-képzés alakul ki.

Mellékhere

A mellékhere (epididymis) félhold alakban veszi körül a herét. Feladata a spermiumok továbbítása. A sok ezer herecsatornácskát egyetlen spermavezetékben (ductus deferens) egyesíti.

Ondóhólyag

Az ondóhólyag (vesicula seminalis) páros mirigyszerv, mely tág, szabálytalan csatornácskákból áll. Részben a spermiumok tárolását is szolgálja, fő feladata mégis az ondóváladék részbeni termelése. Produktuma okozza az ondóváladék magömlés utáni megalvadását.

Dülmirigy

A dülmirigy (prostata) páratlan, gesztenye nagyságú és alakú izmos mirigyszerv, mely a húgyhólyag alsó részén helyezkedik el. Rajta keresztül vezet a húgycső, mely a prostata állományában egyesül a kétoldali ondóvezetékkel. A prostata mirigyei a húgycsőbe nyílnak, váladékuk hígítja az ondóváladékot és serkenti a spermiumok mozgását. A dülmirigyből kilépő húgycső a hímvesszőben folytatja útját.

Külső férfi nemi szervek

A külső férfi nemi szervekhez tartozik a herezacskó, valamint a hímvessző.

Herezacskó

A herezacskó (scrotum) fejlődéstanilag nőkben a nagyajkaknak felel meg, de középen összenőtt. A herezacskó a hasfal valamennyi rétegét tartalmazza, tulajdonképpen a hasfal “kitüremkedése”. Bőre erősebben pigmentált. A magzati élet 7. hónapjától benne található a két here.

Hímvessző

A hímvessző (penis) változatos alakú és nagyságú szerv, melynek szerepe a spermiumok eljuttatása a méhszáj környékére. A penis három, henger alakú, szivacsos felépítésű ún. erektilis testből áll. A barlangos test (corpus penis) páros, míg a szivacsos test (corpus spongiosum) egyetlen henger alakú állomány, mely a makkban (glans penis) végződik. A húgycső a szivacsos testben fut és a makk végén nyílik. Az erektilis testek felépítésére jellemző, hogy változatos nagyságú vérrel telt üregrendszer képzi. Az üregekben, nyugalmi állapotban igen kevés vér folyik át. Merevedéskor az artériás véráramlás felgyorsul, a vénás elfolyás pedig szinte leáll, így az erektilis testek vérrel telődnek, a penis vastagságában és hosszúságában is többszörösére növekszik.

Meddőség fogalma

Meddőnek tekintjük a házaspárt (a szexuális kapcsolatot), ha a rendszeres házasélet (fogamzásgátlás nélkül) meghatározott időn (1-2 éven) belül fogamzáshoz nem vezet.

Primer meddőségről van szó, ha két éven belül nem következik be terhesség, szekunder meddőségről pedig, ha egy korábbi terhességet 1-2 éven belül nem követ újabb.

A meddőség sok esetben gyógyítható, de sokszor végleges állapotot jelent közösülési képtelenség vagy fogamzási képtelenség miatt. Ezzel szemben a terméktelenség azt jelenti, hogy fogamzás nincs kizárva vagy be is következik, de a terhesség(ek)ből nem születik élő, életképes magzat. A meddőség gyakorisága kb. 8-10%, de a házasságok 15-20%-ának terméktelenség a sorsa. A meddőség oka 40-50%-ban a nőben, 35-40%-ban férfiben található meg, 10-20%-ban az okot nem tudjuk kimutatni. Mivel a meddőség, nem önálló betegség, hanem számos testi és/vagy lelki kórfolyamat többnyire vezető tünete. Ahhoz, hogy megérthessük a meddőséget szükségesnek érzem a fogamzás élettani feltételeinek részletezését.

A fogamzás feltételei a nők részéről:

  • Érett petesejtet produkáló, és a megtermékenyítéshez és a beágyazódáshoz szükséges hormonális környezetet biztosító női ciklus.
  • Teljes egészében átjárható ivarcsatorna (hüvely, nyakcsatorna, méhüreg, petevezetékek).
  • Anatómiailag ép, a spermiumok felvezetésére és táplálására alkalmas nyákot termelő nyakcsatorna.
  • A hormonokra kellően reagáló (reakcióképes) méhnyálkahártya és egészséges méhüreg.
  • Fertőzésmentes ivarcsatorna.

A fogamzás feltételei a férfiak részéről:

  • Kellő számú életképes spermiumok termelése.
  • Teljes hosszában átjárható és fertőzésmentes ivarcsatorna (here-és mellékhere-csatornák, spermavezeték, húgycső).
  • Egészséges ondóhólyag és dülmirigy.
  • A külvilág felé történő magömlés képessége.
  • Közösülési képesség.

Az említett működések közül bármelyik is zavart szenved, a fogamzás és/vagy a magzat kiviselése lehetetlenné válik. A meddőség kivizsgálása és gyógyítása a fogamzás feltételeinek biztosítását célozza.

A meddőség kivizsgálása

Rutin nőgyógyászati és urológiai vizsgálatok

Minden estben részletes kórelőzmény (anamnézis) felvételével kezdődnek, a kellő alapossággal felvett anamnézis a vizsgálatokat lerövidíti. A menstruációs anamnézis sokszor önmagában elegendő a cikluszavar mibenlétének igazolására. Szükség van a szexuális aktivitásról és szokásokról való adatok gyűjtésére is. A fizikális vizsgálatok célja a durva anatómiai eltérések és szervi betegségek kizárása. A nőgyógyászati kivizsgálás minden esetben magába kell, hogy foglalja a hüvely feltárását, a bakteriológiai és onkológiai kenetvételt, tenyésztést és mikroszkópos vizsgálatot, kolposzkópos vizsgálatot, bimanuális vizsgálatot, valamint az emlők vizsgálatát.

Ciklusdiagnosztika

Célja: a vélhetően infertilis nő petefészkei szabályosan termelik-e a petesejteket és a méhnyálkahártya érést szolgáló hormonokat.

Ébredési hőmérséklet figyelése

Méhnyaknyák vizsgálata

Méhnyálkahártya szövettani vizsgálata

Vérvizsgálat

Hormoncitológia

Vizeletvizsgálat

Ondóvizsgálat

A meddőség kivizsgálását mindenképp ezzel kell kezdeni, hiszen veszélytelen, gyors, megbízható.

Nyakcsatorna-átjárhatósági tesztek

Azt vizsgálják, hogy a spermium képes-e a cervikális nyákon történő áthaladásra. Normális esetben a spermiumok szinte másodperceken belül behatolnak a nyákba, és az addig összevissza lévő mozgásuk egyenes vonalúvá, célirányossá válik. Ezt mikroszkóp segítségével követhetjük nyomon.

Műszeres vizsgálatok

  • ultrahangvizsgálat
  • histerosalpingographia
  • laparascopia
  • histeroscopia

A női meddőség okai

Corticalis okok (pszichogén meddőség).

Súlyos pszichés traumák, szükségállapotok, klíma és környezetváltozás, pszichozisok, pszichés eredetű étvágytalanság (anorexia nervosa), gyermek utáni fokozott vágy, képzelt terhesség (pseudograviditas).

Hypotalamicus okok

organikus: daganat, gyulladás, trauma.

funkcionális: Stein-Leventhal-szindróma: A petefészek mikrocisztás degenerációja és következményes endokrin zavarok, amenorrhoea, sterilitás, uterushipoplázia, hipopláziás emlő, túlzott szőr- és hajnövekedés (hirsutismus), hiposzexualitás, a tüszőérés és a sárgatest-képzés hiánya. Chiari-Frommel-szindróma: Hosszan tartó szoptatáskor a nemi szerveken bekövetkező sorvadás. Oversuppression-szindróma, Ismeretlen eredetű (idiopáthiás).

Hypophysis eredetű okok:

organikus: hormonálisan aktív daganatok (acidofil, bazofil, kromofób adenomák), ill. hormonálisan inaktív daganatok.

funkcionális: Simmonds-kór: A hypophysis elülső lebenyének különböző eredetű pusztulása következtében kialakuló cachexia és hypophysis elégtelenség.Sheehan-szindróma: A szüléskor (néha vetéléskor) keletkező hypophysisnecrózis okozta panhypopituitarismus. Tünetei nagyrészt megegyeznek a Simmonds-kóréval. Morgani-szindróma: Elsősorban diabéteszes nőkön jelentkező tünetcsoport: hyperostosis frontalis, elhízás, a nő testi és szellemi elférfiasodása és túlzott szőr- és hajnövekedés. Ismeretlen eredetű (idiopathias).

Ovarialis okok

Veleszületett rendellenességek: gondalis agenesia, dysgenesis, ovariumhypoplasia, hermaphroditismus, testicularis feminisatio,

organikus: röntgen-, rádium- vagy sebészi eltávolítás, destruktív gyulladás, hormonálisam aktív daganatok, hormonálisan inaktív daganatok

funkcionális: a peteérés zavarai, anovulatoi.

Tubaris okok:

organikus: gyulladások, endometriosis vagy daganatok okozta elzáródás

funkcionális: a tuba motilitásának zavarai.

Uterinalis okok

corpus uteri: Organikus okok: fejlődési rendellenességek (aplasia, hypoplasia, kettőzöttséggel járó anomáliák), daganatok (myoma uteri, poypus endometrii, carcinoma), endometriumkárosodás (Asherman-szindróma, endometritis tuberculosa), helyzeti rendellenességek.

cervix uteri: Organikus okok: hegesedés, szűkület, mély berepedés, gyulladás, Funkcionális okok: immunológiai tényezők, hypersecretio.

Vaginalis okok:

organikus okok: fejlődési rendellenességek (aplasiák, atresia hymenalis, hvelyseptum), gyulladások

funkcionális okok: A női hüvely záróizmainak görcse (vaginismus)

Egyéb endogen okok:

  • mellékvesekéreg megbetegedései,
  • diabetes mellitus,
  • pajzsmirigy-betegségek,
  • krónikus betegségek (hepatitis, cirrhosis, nephritis, tbc, stb.).

Egyéb exogen okok:

  • Visszaélés élvezeti szerekkel (alkoholizmus, kábítószer),
  • Exogen elhízás
  • Ismeretlen eredetű sterilitás

A férfimeddőség okai

Morfológiai okok

A herenagyság és a termékenyítőképesség összefüggéseinek vizsgálata talán az andrológia legrégibb diagnosztikus ténykedése. Különösen átértékelődnek a korábbi – nemegyszer 25 ml nagyságot normálisnak vevő – adatok, miután 10-12 ml-es heréktől is látunk normozoospermiás produktumot, sőt esetenként ennél kisebb herékből is származhat, pl. asszisztált reprodukciós felhasználásra alkalmas néhány spermium.

Használható adatként elfogadható, hogy a durva eltérések kórjelzők: mindkét oldali babnyi atrophizált herék rendszerint nemzőképességi problémát eredményeznek. Ha nem veleszületett eltérésként jelentkezik ilyenfokú hereméret, akkor postoperatív szövődményként (gyermekkori lágyéksérv műtétek, orchidopexiák) fordulhatnak elő. Lényegesen ritkábban trauma következtében alakul ki az atrophia.

A herék helyzeti eltérései

Rejtett heréjűség

Alapvető a here leszállási zavarának a két éves életkorig történő rendezése műtéti vagy gyógyszeres úton. Retineált herékben a malignus elfajulás veszélye nő, a daganat kialakulását az orchidopexia ugyan nem védi ki, de a scrotumba lehozott herén az eltérés könnyebben diagnosztizálható. Lényeges azt is tudni, hogy a here műtéti lehozatala nem jelent minden esetben automatikus fertilitási esélynövekedést, hiszen a háttérben az esetek jelentős hányadában here-mellékhere fúziós zavar is jelen van. A megoldásban kulcsszerepet játszó GnRH tartalmú orrspray (Cryptocur-Hoechst) jelentősen emeli a terápiás esélyeket.

Ectopiás here

A scrotumon kívül elhelyezkedő here a műtéti rendezés indikációját jelenti.

Torsio testis

Itt említem meg a torsio testist, amely esetében a funiculus leszorítás következtében fellépő vérellátási zavar a here funkciókiesését eredményezheti. Ultrahang és Doppler diagnosztika után manuális detorzió is lehetséges, néhány órán belüli műtéti feltárás során pedig a here aktuális állapotát figyelembe véve kell az eltávolításról, vagy megtartásról dönteni.

Külső károsító tényezők

Legismertebbek: röntgensugárzás, vibrációs ártalom, toxikus növényvédő szerek (DDT), gyógyszer mellékhatások (citosztatikumok, immunszupresszív szerek), dohányzás (here és penis ereinek szűkítése), alkoholfogyasztás (direkt csírahámkárosító hatás, ejaculátum nyákosság).

Varicocele

Herevisszérsérv kialakulása a férfimeddőség egyik legismertebb oka. Spermatogenezis károsító hatása közismert, 91-94%-ban baloldalt fordul elő. Fontos felismerni subklinikai formáját is. Diagnosztikájában a fizikális vizsgálaton kívül elsősorban a scrotális termográfia, az ultrahang és a Doppler kap szerepet.

Érsebészeti megoldások vagy véna occlusio tervének esetén természetesen angiographia is szükséges.

Ondóúti akadály, elzáródás

Ha a herében termelődő spermiumok útja elzáródik, azoospermia képét látjuk. A diagnózis rendszerint erről az oldalról indul, és az elzáródás helyének pontos meghatározására, illetve kiterjedésének megítélésére irányul.

Az elzáródás oka a már említett postoperatív hegesedéseken kívül leggyakrabban fejlődési rendellenesség, a mellékhere valamelyik részének, vagy a deferens egy részének hiánya. Ritkább a vesicula seminális agenesia. Létrejöhet az obliteratio a ductus ejaculatorius szintjén is (Müller-cső cysta). Nemritkán urológiai eszközös vizsgálat utáni hegesedés eredménye (colliculus).

Ondóúti gyulladások

Az ondóúti gyulladások nemcsak a következményes hegesedés útján, hanem az ejaculátum nyákosságának fokozásával is károsító hatást fejtenek ki. Jelentőségüket gyakoriságuk adja. Egyes adatok szerint a chr. prostatovesiculitis a nemzőképes korosztály 10%-ánál jelentkezik.

Itt meg kell említeni a haematospermia kórképet, amikor az ondóban vér mutatkozik. 40 éven aluli betegnél ez elsősorban gyulladás, vagy prosztatakő eredménye, ilyenkor genny jelenléte is kimutatható (haemato-pyospermia); jelentősége 40 év fölött megnő, ilyenkor az esetek egy részében a háttérben daganatos elváltozás állhat (elsősorban prosztatarák).

Endokrinológiai okok

Régebben az egész férfimeddőséget hormonzavar következményének tartották, ma erről már szó sincs, az esetek legfeljebb 1/3-ában mutatható ki hormonális eltérés. Ez az eltérés különböző szinteken (hypothalamus, hypophysys, here) alakul ki, így a károsodás szintjétől függően hypothalamikus, hypophysealis és testiculáris hypogonadysmusokról szokás beszélni.

A perifériás hypogonadysmus csoport legismertebb megjelenési formája a testiculáris feminisatio. A direkt agykéreg-hypothalamus-hypophysis-here tengely szabályozásában résztvevő hormonok eltérésein kívül hyperprolactinaemia, pajzsmirigybetegségek, mellékvese-rendellenességek és májbetegségek is okozhatnak fertilitási zavart.

A here szöveti struktúrájának felépítésében található rendellenességek közül a Sertolli-sejt syndroma és a spermatogenetic arrest az abszolút férfimeddőségi esetek mintegy 25%-áért felelős. Ez utóbbiak herebiopsia útján diagnosztizálhatók.

Genetikai, immunológiai okok

Fertilitási eltérést okozhatnak a nemi kromoszómák számbeli rendellenességgel járó ismert syndromái. Az autosomális kromoszómák számbeli eltérései közül andrológiai jelentőséggel a Down-kór, a strukturális rendellenességek közül a kiegyensúlyozott translocatio említhető.

Immunológiai vizsgálatokat az andrológiában a spermiumokkal, vagy a spermaplazma alkotórészeivel szemben a női szervezetben keletkezett ellenanyagok kimutatására, vagy a férfi szervezetben a saját spermiumokkal szemben létrejövő ellenanyagok kimutatására végeznek. Ezek fő támadáspontja vagy direkt csírahám gátlás (spermiumtermelés csökken), vagy spermiummozgás gátlása (immobilisatio). Gyakorlati fertilitási jelentősége csak a magas antitest titernek van. A női genitáliákban a cervix nyák a spermiumellenes lokális immunreakció központja.

Biokémiai okok

A férfimeddőség biokémiai okai az utóbbi időben egyre inkább a kutatások fő irányát jelentik. Andrológiai jelentősége az energiaforrásnak, a penetrációhoz szükséges akroszomális enzimek szintjeinek, az ejaculátumban lévő toxikus fémionoknak, illetve a spermiummozgáshoz szükséges cinktartalomnak, valamint az ejaculátum aminosav tartalmának van.

Asszisztált reprodukció

Asszisztált reprodukció (segített fogamzás) azon módszerek gyűjtőneve, melyek a fogamzás esélyét megnövelik.

1, Homológ inszemináció

A férj saját ondójának a női ivarcsatornába juttatása történhet női, vagy férfi fogamzóképesség-zavar miatt.

Indikációja:

  • a nő betegségei:
  • átjárhatatlan nyakcsatorna (gyógyíthatatlan cervikális meddőség),
  • közösülési problémák, vagy nem megfelelő közösülési gyakorlat,
  • immunológiai meddőség,
  • hüvelyszűkület, melynek kapcsán a spermiumok nyakcsatornához juttatása nem lehetséges.
  • a férfi betegségei:
  • elégtelen ondósejttermelés,
  • elégtelen mozgású vagy rendellenes alakú spermiumok nagy száma,
  • húgyhólyag felé történő magömlés,
  • csökevényes hímvessző,
  • egyéb, a hüvelyi közösülést lehetetlenné tévő hímvessző-betegség.

2, Heterológ inszemináció

A heterológ inszemináció az a mesterséges megtermékenyítési mód, mely nem a törvényes férj, hanem idegen férfi (donor) ondójával történik.

Indikációja:

  • andrológiai javallat alapján,
  • immunológiai javalat,
  • genetikai javallatok.

3, “Lombikbébi-módszer”

Olyan beavatkozások összessége, mely célja a közvetlen petesejt-hímivarsejt találkozás létrehozása. A petesejt szervezeten kívüli megtermékenyítését in vitro fertilisációnak (IVF) nevezik és a megtermékenyített pete méhüregbe juttatását embriótranszfernek (ET) hívják.

Indikációja:

  • Női eredetű meddőségnél:
  • A petevezetékek műtétileg korrigálhatatlan elzáródása,
  • Gyógyszeres kezeléssel nem megoldható tüszőrepedési hiány,
  • Ismeretlen eredetű meddőség,
  • Immunológiai meddőség.
  • Férfi eredetű meddőségnél:

Ondótermelés elégtelenségénél, ha az ondó milliliterenként 10 millió spermakoncentráció felett van, és ha a sejtek legalább 10%-a egészséges mozgást mutat, a beavatkozás esélyei jók.

IVF alternatív módszerei

Gaméta intrafallopian transfer (GIFT)

A módszer lényege a tüszőkből nyert petesejtek és az előkészített hímivarsejtek azonnal és közvetlenül a petevezetékbe való juttatása. A beavatkozás ultrahangos ellenőrzés, vagy laparaszkópia útján történik. A petevezetékek a hasüreg felől laparaszkópia útján, vagy a hüvely felől hiszteroszkópia segítségével érhetők el.

Intravaginalis kultúra (IVC)

A petesejteket és a spermiumokat egy lezárt kapszulában a hüvelybe helyezzük. A megtermékenyülést és a sejtosztódás megindulását 2-3 nap múlva ellenőrizzük. Beágyazódásra alkalmas sejthalmaz jelenléte esetén, katéterrel felhelyezik a méhüregbe.

Vaginalis intratubaris inszemináció (VITI)

A megfelelően előkészített hímivarsejteket, ultrahang-ellenőrzés mellet katéterrel közvetlenül a petevezetékbe juttatunk, a spontán vagy mesterségesen kiváltott ovuláció időpontjában.

Direkt intraperitonealis inszemináció (DIPI)

A spontán vagy mesterségesen előidézett ovulációt követően, a kellően előkészített spermiumok hasüregbe juttatása a hátsó hüvelyboltozaton keresztül.

Peritonealis oocyta és spermium transzfer (POST)

A petesejteket tartalmazó tápoldatot és a hímivarsejteket a hátsó hüvelyboltozaton keresztül a hasüregbe juttatják.

Direkt oocyta transzfer (DOT)

A petesejt és hímivarsejtek egyidejű méhüregbe juttatása.

Intracytoplasmatikus spermiun injekció (ICSI)

A megtermékenyítést azzal segítik elő, hogy a hímivarsejtet közvetlenül a petesejt cytoplasmájába fecskendezik.

Zona drilling (ZD)

A petesejt átlátszó peteburkán nyílást ejtenek, s ezt követően a hagyományos módon végzik a fertilizációt az előkészített spermával. Célja, hogy a csökkent mozgékonyságú és/vagy csökkent számú spermiumok petesejtbe jutását megkönnyítsék.

Asszisztált “hatching” (AH)

A mikromanipulációs módszerek segítségével az embriót körülvevő átlátszó peteburkán kis nyílást ejtenek, melyen keresztül az embrió a transzfert követően könnyebben képes “kiszabadulni” az átlátszó peteburokból, majd a méhnyálkahártyába ágyazódni. Az eljárást akkor végzik, ha az átlátszó peteburok túlságosan vastag és ez tehető felelőssé a beágyazódás elmaradásáért.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük